Vonatok
Szeretem a vonatokat.
Olyan jó szaguk van, és kedvesen zakatolnak.Magabiztosak, oda visznek ahova menni akarok.
Ha nem figyelek rájuk, továbbvisznek flegmán, mintha lelkük lenne.
Már nem tudom, ki volt az a nő.
A füle mögé tehettem volna a haját és nézhettem volna a száját, vagy a szemeit ha már úgyis hozzám beszélt, de a földet néztem és arra gondoltam; már mennék.
Mennék a vonathoz.
Állni a sínek mellett, hallani ahogy jön, mert mindig jön hűségesen, és duzzogva robog tovább ha nem őt választom.
Azt gondoltam, a csigolya reccsen vagy roppan, de valószínűleg nem így van.
Talán porlik.
Egy vonatkerék-szélességnyi por, amit a vér lemos a kövek közé.
Később egyenruhások jönnek, akik meszet szórnak , mert a mi fajtánk utálatos és fertőző.
Mintha félnének, hogy ezek a patkányok megfertőzik a tisztességeseket. Viccesek.
Szeretem a vonatokat. Mindig oda visznek, ahova menni akarok.