Megtekintve: 341 alkalommal
Kérdés
Vállamon üldögél a magány,
karjaimban megkövült ölelések,
dologtalan két kezem üres ölemben,
tenyeremben kérges nem érintések,
ujjaim közül csordogálnak
céltalan nappalok és éjszakák.
Neked már nem jutott,
vagy talán az öröklét tiéd,
s nekem, ki tudja még…
Vajon létezik hely,
hol időnk összeér?
Bólya Katalin
2
