Háló

Megtekintve: 240 alkalommal

Kérdés

Vállamon üldögél a magány,

karjaimban megkövült ölelések,

dologtalan két kezem üres ölemben,

tenyeremben kérges nem érintések,

ujjaim közül csordogálnak

céltalan nappalok és éjszakák.

Neked már nem jutott,

vagy talán az öröklét tiéd,

s nekem, ki tudja még…

Vajon létezik hely,

hol időnk összeér?

Vélemény, hozzászólás?