Háló

Megtekintve: 29 alkalommal

Kifejezéstelen

oldalvást szakad
a tél fakó nyála
dermedten kúszik égre
a falak döngölt árnya

jégbe süppedt kapualjban
mintha lyukas ablakok
de csak szemek
elhagyott
tekintetekben űr –

a test csak ténfereg
magát nem találva
a nap fagyott vére
s húgy csordogál alája

***

mintha feneketlen szemek
de csak ablakok odvas mélye
ki-kitekint belőle
utcára köpött ölelések
ezernyi éhes perc-seregélye
s kér
még
még enni –

de kint mint bent
nincs semmi

Vélemény, hozzászólás?