Az én Kaliczka Júliannám

nyári este volt s miközben a tarkómra szegeztek egy miatyánkot csak a Mamát figyeltem ahogy nincs itt a ráhajló ágakat leszedegettem róla öreg gyerek lettem ki megnyugvást keres most éjszakánként az eperfa alá sírdombjára ülök virítok rajta mint egy ottfelejtett...

unoka

három kenyérnyi a súlyafélve tartom a karomba’hosszan figyelem dundi arcátmegvan rajta minden? meg hátfül orr száj és fülecskéka szeme mint az enyém: kékujjacskái piciny gallyakkisajátítom most magamnakmegringatom tente-tentemáris alszik a kis Benceszája szélén...

Kifejezéstelen

oldalvást szakada tél fakó nyáladermedten kúszik égrea falak döngölt árnyajégbe süppedt kapualjbanmintha lyukas ablakokde csak szemekelhagyotttekintetekben űr – a test csak ténferegmagát nem találvaa nap fagyott véres húgy csordogál alája***mintha feneketlen szemekde...