fehér
Fehér mellkasod a rácsnak feszítetted
fekete négyzetrács alatt
Megpróbáltam feledésbe süllyeszteni egy világot,
s a tengermély zöldes félhomályában is láttam
ugyanúgy fogunk megöregedni
mint a többiek
ugyanúgy süti majd a kezemen
az ereket a fény
mikor lehuppanok a sarokba
fénypászmát sző az idő
fáradt fonalaim mozgása gyengül
Becses kisfiam, hamvas arcú,
lassan daliás hercegem,
Hálás vagyok érted,
elsőszülött gyermekem.
Legutóbbi hozzászólások