Megtekintve: 239 alkalommal
Valami hajlandóság
dicsérve urat
fennen harsog
az együgyű vígság
s míg önmagán mulat
a kese élű ajkakra kiül
valami trágár hajlandóság
oda-vissza jár a lé
buzgón lármáz míg itat
koccint karácsonyra -rá -elé
a zagy egymás szavába vág
korpa közé vész a kifent áhítat
viseltes szív és
molyrágta mellüreg
kacat örömökért cserébe
silány kis kárhozat
járdán kongó üveg
cifrázza álmukat
ám mire kel a nap
lelécel a lélek
lődörög az agy
nem harsog
nem lármáz
a test
csak
fagy
Bartha Katalin
2