Háló

Megtekintve: 76 alkalommal

Valami hajlandóság

dicsérve urat
fennen harsog
az együgyű vígság
s míg önmagán mulat
a kese élű ajkakra kiül
valami trágár hajlandóság

oda-vissza jár a lé
buzgón lármáz míg itat
koccint karácsonyra -rá -elé
a zagy egymás szavába vág
korpa közé vész a kifent áhítat

viseltes szív és
molyrágta mellüreg
kacat örömökért cserébe
silány kis kárhozat
járdán kongó üveg
cifrázza álmukat

ám mire kel a nap
lelécel a lélek
lődörög az agy
nem harsog
nem lármáz
a test
csak
fagy

Vélemény, hozzászólás?