Rozika
Rozika nyolcadmagával élt
az egyszobás vályogházban.
Áram, vezetékes víz nélkül nőtt fel.
A szexről semmit sem tudott,
egyszer egy csávó elkísérte,
a patakparton kötöttek ki.
Nem tudta mi történik,
csak a szíve dobogott a torkában.
Amikor a bugyiját húzta le, megijedt,
de olyan kedves volt, simogatta,
ezért engedett.
Aztán hízni kezdett, hányinger tört rá,
és mintha egér motozott volna a hasában.
Rájött, terhes.
A félelemtől azt hitte,
menten szörnyethal.
Bő rongyokkal próbálta rejteni a szégyenét.
Az anyja néha rámordult:
– Annyit eszel mostanában, és dög lusta vagy.
Eridjé a malacokat etetni.
Semmi hasznod te lány.
A szülés ganajozás közben lepte meg.
Iszonyú fájdalom tört rá,
a szalmára feküdt, azt hitte vége.
Órákig fetrengett a szutyokban,
hirtelen megszűnt a gyötrelem.
Véres combjai között, egy undorító kis lény feküdt.
Sírni, vonyítani kezdett.
Megrémült, még meghallják.
A lábánál fogta meg,
és a falhoz verte, amíg el nem hallgatott.