Birodalom
Elkészült hát birodalmam.
Lakója egyedül én vagyok.
Körülöttem hullák fekszenek,
éjjel jobbágya magának,
aki nappal palástban ragyog.
Ennyit temetni nincs erőm,
törné az ásó a tenyerem.
Rettegve élek váramban,
nehogy bomlásuk árthasson nekem.
Percenként mérem lázamat,
a bűz ellen tömöm ablakok réseit,
nappallá teszem az éjszakát,
hogy ne halljam múltam kísérteteit.
Álmomban jönnének, de álmom már nincsen,
csak a por alszik vastagon a kapukilincsen.
Hirdetném, hogy szolgálót keresek!
Jöjjenek bátran, én jó vagyok !
Hogyan is tehetném, ha a futárom halott?
Ujjammal érintem palástom prémjét ;
Ó, mily’ drága és nemes.
Már nincs aki dicsérné szépségét,
hát felvennem sem érdemes.
Szegélyét a moly rágja,
pusztítanám azt is.
Dicsőnek hittem tetteim,
de csak a molynak adtam
legvégső katarzist.