Megtekintve: 215 alkalommal
Csillagágyon
Az elszürkült tereptárgyak között
fészket rakott az este,
lökdösődnek az árnyak,
maguknak helyet keresve.
Az éj kérges tenyerén ülnek a csillagok,
a tejfehér köd rajzol közéjük
gyűrt mintázatot.
Újragondolt álmok üresen vacognak,
múlik az idő, renyhül az izomzat.
Lassan kúszik előre a hajnal,
talán karddal aprít majdan rendet,
vagy mosollyal ápolja a kertet.
Helyes lesz az irány, ki tudja előre,
szegényes a holnap,
egész teste pőre.
Ötvös Németh Edit
16