Megtekintve: 227 alkalommal
Közelítő tél Budapesten
Bűzös kosz települt bokrok alá, köré,
elnyűtt Népliget ázik vacak, áztató,
hulló ködben, esőben, rideg sár alól
fecskendő meredez, – kié?
Sárgás piszok, igen, mégsem arany avar,
hányás vagy vizelet bomlik, lépteink
formálják, utazók észre sem veszik.
Földünk répa darabokkal fagy.
Itt mindenki befelé vezető útra megy.
Vésszel mérik a természetet. Díszei
hullanak, beteges pásztor is rongyait
hullatja. Kiútját keresi.
Burai Katalin
5