Háló

Megtekintve: 22 alkalommal

tizenöt

úgy volt…
talán tizenöt ha voltam
lábamat felhúzva kucorogtam
a fotel ölén

meghatott a fény
a reluxán átpörgő
felhőszínek
magamban
felírtam a rímeket
amiket majd odaadok neked

talán tizenöt éve…
s azokat a napokat
kivéve
amikor csak hétszer
jutottál eszembe
naponta tizenötször
gondolok
a képre
amit festettem
rólad szememben

hetente ismétlődő
magány a
kézfogásunk
pedig gyermekemet
térdedre ülteted
és mosolyogsz
mint tizenöt éve
s én arra a képre
gondolok… a fotel ölére…
s párhuzamos
ráncainkra
ajkunk szögletén

2011.

Vélemény, hozzászólás?