Megtekintve: 206 alkalommal
Csend
A csend birtokol mindent,
folyékony a párnán hajad,
az éj strázsál, mélyen alszol,
lüktető perc lassan halad.
A hajnal, semmivé foszló
álmok fátylában, kábán
ül az óra mutatóján.
Bíborszín szemmel nézem,
ahogy halkan szökell,
távolodik a pirkadat,
szomorú, de megértem,
tovább nem maradhat.
A fák lombján árnyjátékot
játszik a szellő a fénnyel,
puha avarban álmosan
csoszogva, dohog az éjjel.
Maretics Erika
6