Háló

Megtekintve: 24 alkalommal

befejezetlenül

álmomban a házadban jártam
a házadban ami azóta már nem a tiéd
ott álltam az erkélyen
mama virágai a pad a hintaszék
az asztal amin borsót fejtettetek
ugyan olyan volt mint azelőtt
te a szemközti dombról integettél
a szokásos rövidnadrág trikó kombóban
lábszáraid ödémásak voltak
combod feldagadva
arcod maradt csak megszokott borvirágos
oldaladra heveredtél a fűben
magyaráztál valamit
nem értettem
néztem ahogy fájdalmasan gesztikulálsz
tudtam hogy halott vagy
az út ami a házat elválasztotta a dombtól határ
határ élő és halott között
meg akartalak szólítani
de mint nem várt dagálykor a kikötőt
elöntött a hiány tengere
felébredtem
sírtam
amit mondani akartam pedig mint az érzés
ott és itt is
megmarad befejezetlenül

2021.01.12

Vélemény, hozzászólás?