Megtekintve: 322 alkalommal
Kelemen
szómész
hanghomok
hiányt falazok
három vetélést túlélt
Kelemen vagyok
olykor babér és rozmaring
(lerombolt falak
vörös téglák
szürke por)
máskor szegfűszeg
az illatod
(lassan sárrá
olvadó lösz
mély tócsákban)
a friss alapban
emléked halk üreg
tavasszal gyökerek
télen jég tölti egyre
nem telik soha meg
irdatlan romjaim közt
széthagyott szerszámok
friss falaim színtelenek
félek elégetni
hamvaid cementbe keverni
én sírnék
téged elnyelne a föld
Hatházi Áron
5