Háló

Megtekintve: 112 alkalommal

Kelemen

szómész
hanghomok

hiányt falazok
három vetélést túlélt
Kelemen vagyok

olykor babér és rozmaring
(lerombolt falak
vörös téglák
szürke por)
máskor szegfűszeg
az illatod
(lassan sárrá
olvadó lösz
mély tócsákban)

a friss alapban
emléked halk üreg
tavasszal gyökerek
télen jég tölti egyre
nem telik soha meg

irdatlan romjaim közt
széthagyott szerszámok
friss falaim színtelenek

félek elégetni
hamvaid cementbe keverni
én sírnék
téged elnyelne a föld

Vélemény, hozzászólás?