Megtekintve: 305 alkalommal
varratok
nem szeretnék újra beléd
mert bár képtelen de tény
hogy ugyanúgy voltam
benned
mielőtt elpattant az ideg
a pálya
és elkerülőút lett
tőled a távol
bennem erek repedtek
vércsíkba szaladt a felező
az erőltető sors
a te kételyed de
keréknyomot
az én mellemre varr
én benned a leálló
ott amputálom rólad
ami lehettünk volna
persze kellek
de hogy ússzuk ezt meg
köd és ítéletvihar van
az ég már merev
szeme hullacsillag
ami fényt élt még
mikor ígérted hogy lehozod
temess most belém a végtelent
és megásom sírod magamban
(Neked.)
Évi
15