Fimajánló
Maretics Erikának van itt a Hálón egy karakter sorozata, a személyiségeket viselkedésükben, gondolkodásukban, érzelmeikben jelen lévő sémákkal, élethossziglan tartó vonásokkal ábrázolja a versekben.
Ezen versek szereplőiről és sémáikról jutott eszembe Martin Scorsese Taxisofőr (1976) című filmje és az is, hogy milyen nehéz a sématörés. Travis Birckle (Robert De Niro) a taxi ablakából széthullott várost lát, – éjjel vezet, villódzó vörös-fekete homályban. Nem tud aludni. Nagyon szeretne beilleszkedni a vietnámi háborúból visszatérve, valamit kezdene az életével. Elutasítottság, károsodások, a kilátástalan városi lelki nyomor az egész személyiséget átható mintázattá lesz. És ez nem múlik el. A viselkedés sémáit nem lehet kialudni nem lehet reggel új emberként kezdeni a napot. A film végén Travis felveszi régi katonai zubbonyát, minden kezdődik elölről. Egy kicsit sem változott meg, még mindig ugyanaz az ember, akiben fortyog a düh. Hol ér véget a valóság, és hol kezdődik Travis agymenése?
