Megtekintve: 183 alkalommal
Akkor, ott
Akkor
láttam ismét
az el nem űzött aggódást,
a görcsösen markoló ujjak
egymásba font erezetét,
a „Ne még..!”- vonallá szűkült,
néma ajkakat,
szakadt mondatok bitóját.
Ők, fogták egymás kezét;
véreres kötelék…
Ott,
a katéter-szalagok között
őrzött ajándék-percek
mohón teltek
s láttam szemében
’mint fakulnak a képek,
ellehelt sóhaját
’mint enyészeté lett…
Akkor, ott,
abban a pillanatba fojtott
„Ne nézd!”-ben,
míg mellére szorított,
anyám enyém volt
egészen…
(2013.)
Bartha Katalin
16