Őszi “homeosztázis”
Kikerics színben ébred az őszi avaros táj…
Kinek nincs szíve, félve ad, őrzi a napos bájt;
Egy — mindig büszkén hiszi, hogy épp ő a fény-idomár,
De pici tündér inti: most éjtől alél s pipogyán.
Ánizska-manó úgy véli: széllel járhat világot;
Átillan pallón, útszéli égerfán, vagyis bárhol…
Csábítja raj, pasztell-háló, kert illatú alma.
“Számít?!” – Lassan hal meg, lágy hó fedi, s a zúzmara.
(Vér-csípte hajnal. Narancsszirmokra bomló korong…
Mézízzel harap. Barack-titkokat osztó bolond.
Éden-park. Mosolygó erdő. Nyírfa lapi-angyala.
Ében kard. Mogyoróvessző, sírva hajlik alatta.)
Szűz terrakottaként domborodik, bősz arc a föld-lány,
Tűzbe tartott faként fodrosodik, rőt haja gyönygy-láng…
Bíbor test. Elégő. Ledér nászának ideje.
“Kínos jegyesség?!” – Ő lesz tél-császárnak hitvese.
- Okt. 10.