Háló

Megtekintve: 318 alkalommal

Álomfohász

Vigyázz, vigyázz, az álmok is kiesnek
nagy, mogorva zöld szemem mögül,
s ajkaimra némaság terül.
(Kiparcellázni volna jó a testnek

a napsugárral és megannyi ékkel
megdicsőült, téli vérmezőt.
Ma az égnek felhőarca nőtt,
a hegy gerince mellett balra néz el –,

madárrajokkal int a puszta rétre,
pacsirta-dal fakad ki, hogyha végre
tenyerében tavaszfény rivall.)

Az ujjaimban szürke láng lobog fel…
A múzsa-fonta rút imámat dobd el!
Lelkem rajta! Nyersen sír a dal.

szonett, 2011.

Vélemény, hozzászólás?