még nem akarom
az ablakba(n) gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
néhány szirom az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek
az ablakba gyűrt időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
legszebb álmaim
simítanám ha karma
nem tépne mély sebet
közel az ég a jel fehér
elbújnom nem lehet
szobámban tartom túszul őt
az ablak mint acél kapu
visszhangozza: már múlt idő
hiába nem akarom
odakinn elcsendesül
lassan az este is
harmatot hoz a pirkadat
új napra fényt feszít
bent száraz szirmokba túr a kéz
remegve felszedi
elpihen szíve asztalán
amíg az idő engedi
az ablakba gyűrt időben
bújik egy csöpp remény
lesz kiben él tovább
a hit s a szenvedély
nem szántja földbe azt
mi bennem megfakadt
letörli a port is majd
mivel a szél takart
Videófeldolgozása: https://youtu.be/Qa4Z8Zf4W1U