Háló

Tudósítás a viharról

Vihar előtt mindig süt a nap. Fények ülnek a fák tetején. Az ég egyik oldala kék, a másik haragos. Mintha éles késsel vágták volna ketté. Sziámiég. Aztán nagyon lassan – a fények könnyezni kezdenek, aztán zokogni, végül bömbölni. Gyönyörű a világ. Mindig várakozik a vihar. Csak morog. És villog. Szemben a viharjelző. Égi karnevál van. A túloldalon már esik. Látom […]

még nem akarom

az ablakba(n) gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron

mínusz kettő

most még színes és világít
a kék medve csendben alszik
álmában mindent irányít
a szabadság jobban hangzik