Háló

Megtekintve: 35 alkalommal

Én vagyok

Árnyékban vagyok,

vagy én vagyok maga az árnyék,

kicsinyes fényt lopó és fényre vágyó szándék,

én vagyok a soros, netán a sörös, a boros,

éhezéstől vézna, zabálástól potrohos,

a civil, a polgár, a hangos és a néma,

polgárilag engedetlen, a kiszolgáltatott és léha;

én vagyok az ügyeskedő-reménykedő,

a bűn és az erény,

a mondatvégi pont

és a nagybetű a mondat elején;

én vagyok a szolga, az inas, a nyilas, a náci,

a büdös komcsi és a mosdatlan szájú alpári,

én vagyok a bűntelen kereszt,

az ima és a megfeszített, maga az élet,

az igazság, a féligazság, a hírek és az álhírek,

én vagyok a szeretet, a valódi,

meg a mázas és mézes,

és én vagyok az alkalmas massza

a gyűlöletbeszédhez,

én vagyok rozsdás kórházi ágyon a haldokló,

és én vagyok, aki semmire és mindenre kapható,

én vagyok, aki nem ír, nem olvas, nem nemes,

bujálkodó strici, asszonyverő és tiszta szerzetes,

én vagyok a szép, a pép, a púp, a pap,

én vagyok a megbocsátás, a düh és a harag,

én vagyok a szükséges rossz, a megkerülhetetlen erő,

én vagyok az élet, a halál, a bölcső és a temető,

én a vagyok a tűz, a víz, a hó, a jég,

én vagyok a fény, a rémisztő sötét,

mint mindig – el ne felejtsétek jó urak, – én vagyok: a nép!

Vélemény, hozzászólás?