Szerző: Maretics Erika | jan 31, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Idegen vagyok,nem erre a világra való idegen.Kétszáz esztendővel ezelőtt születtem.Nőiességem krinolinját hurcolom,vasabroncsa csak gőgösen szorító lom,a dús kelme előkelő, súlyos teher. Molyette parókám a sarokban hever,rizsportól fehérlő porcelán arcomatkeserves...
Szerző: Bólya Katalin | jan 31, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
Sietve surran az országútaszfaltja a négy kerék alatt,vágyakozva tárja elém a tájvölgyeit – dombjait, csábítóillatot sodor be lágy szellőa félig lehúzott ablakonFák hívnak, integetnek,kellemes utazást ígérnek,kezem magától löki be alemezt a lejátszóba,...
Szerző: Ötvös Németh Edit | jan 31, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
szédülökárnyékot tart nekemkét könyöknégy krumpli lomhán hasal a fazékbanszegényes étel készüla színes csigahéjbanelteltema puffadó idő sárgaköhécsel mellettem a múltpenészes ócska kabátjalassan levedlifázomreszkető galambpárszemében tompánvöröslik az álombékés az...
Szerző: Bara Anna | jan 31, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Zeneajánlóm: Beethoven – Silenciohttps://youtu.be/fulC4MuO9bw Az ember egyszer csak magára marad,ahogy elindult, amikor elszakadt.Az út végére is ugyanúgy ér.Elpattan valami. Talán egy ér.Az idő és tér ott elveszett.Már nem kergeti a felleget.Az avar lehet...
Szerző: Bara Anna | jan 30, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
a seholban bujkálsznem lellekvégigmentem hiányodérta semmi tengelyénvisszafordult lelkem értedbelém csak űr maradtáltenyeremben csöndpedig ott vagymindenbensehol ésmindenütt
Legutóbbi hozzászólások