Hasonlatok sötétre és fényre
Mint a Biblia lapjai
úgy nyílnak fel a földi évek,
a szellem érzékelése és értéke oly kérdéses,
mégis az emberek ugyanúgy égnek egymás szívében,
mint az igék az igehelyeken.
Mint a büntetőjog passzusai
úgy passzolnak a lelkiismeret
lenyomatai az óriási kilengésekkel,
de a szívnek lényeges és drága arcképek
alá írjuk, írják, írom a vallomásokat.
Mint negatív leltárkönyvben
úgy küszködünk hiányokkal,
a belülről sugallt széles vásznú világképpel,
hogy isteni távlatokba láthassunk
legalább a klinikák fehér folyosóin.
Mint ahogyan a fák sem keresik egymásban a vihar okát,
úgy a felebarátok is tiszta szívvel hagyják jóvá egymást,
megetetik a sápadt, kócfejű gyerekeket s a konyhaasztalra dőlt
zokogók mellé állnak. Tudják, hogy a sebeket létrehozzák.
Az árnyéknak is árnyalatot pingálnak.