Háló

Megtekintve: 64 alkalommal

Semmiképpen

Életre keltél karjaimban,
te szentséges szobor-szent,
s most áthevült tested szorongatom,
megmutatlak az égnek,
megmutatlak fának, virágnak,
hogy el ne vessz másnap,
el ne vessz semmiképpen.

Ölelésem sose fájjon,
inkább csak irgalomra
találjon forrongó arcom
tengerkék szemed előtt.

Kérlek, Isten, te se vedd
el bűneimmel,
inkább csillagokra térdeplek,
bevallom minden ármányos
tévedésem.

Fogadd el, kétkedésem
magamban, benned és másban,
amit most megtaláltam,
hajamba tűzve hordom
örökös hervadásig.

Vélemény, hozzászólás?