Megtekintve: 194 alkalommal
Hódunna, hócsönd
Milyen csoda,
hódunna, hócsönd,
s az égen odafönt
csillagnyílások,
azokból hull boldogságod
fejünkre.
Szikrázó fátyol menny,
jegedet alig érzem,
földemben apróságok
alszanak,
várják a tavaszt.
De most még krémes,
édes az ég, zúzmarát szitál,
halovány ködbe von,
szememet lesüti
minduntalan.
Ha visszanézek,
lábnyomokat se látok.
Se bölcső, se temető,
Se fák, se virágok.
Csak hódunna, hócsönd.
Pásztor Félix
1