Eve (1.)
“Testem kereszt a semmiben. Úgy fáj, mint haldokló csillagoknak a ragyogás. Aztán esténként mégis maga alá kényszerít a nap, én csillagmezőn fogantam, ultraviola hittel.
rendszerszintű és megzavar
belevettem mindent amit tudok
de tudom hogy az csak egy szelet
a szelet meg be lehet fogni
Hódunna, hócsönd
Milyen csoda,
hódunna, hócsönd,
s az égen odafönt
csillagnyílások,
azokból hull boldogságod
fejünkre.
Legutóbbi hozzászólások