Megtekintve: 207 alkalommal
Tetszhalott
letaglózott reggel
a kő magánya
nem győzöm
feszítővassal magamra hengeríteni
Názáretbe költözöm majd
mikor már minden
álmot elkergettem
fejem fölül
és minden Júdásról kiderül
hogy tetszhalott
tenyeremen
és oldalamon sajgó sebek marnak
víz és vér folyik belőlem
bor semennyi
minden tövis homlokomba törött
csak végigvonszolom
tépázott testemet
a völgyek fölött
hadd higgyenek bennem
a nagymamák
s aki még hinni lát
e vaksötétben
Pásztor Félix
2