Háló

Megtekintve: 57 alkalommal

Tetszhalott

letaglózott reggel
a kő magánya
nem győzöm
feszítővassal magamra hengeríteni

Názáretbe költözöm majd
mikor már minden
álmot elkergettem
fejem fölül
és minden Júdásról kiderül
hogy tetszhalott

tenyeremen
és oldalamon sajgó sebek marnak
víz és vér folyik belőlem
bor semennyi
minden tövis homlokomba törött

csak végigvonszolom
tépázott testemet
a völgyek fölött
hadd higgyenek bennem
a nagymamák
s aki még hinni lát

e vaksötétben

Vélemény, hozzászólás?