Háló

Megtekintve: 597 alkalommal

Elmebaj

Tegnap rám talált az ártatlan lelke.
Friss gyötrődéssel kérdezte, mit szeretek benne.
Hogy adjak neki bizonyossággal érzelmet,
süket monológnak kacskaringós értelmet.

Becéző nevet éltető kínlódásomnak, hogy adjak,
fekete jászol előtt dicstelen béklyómnak.
Léha emlékgörcs csak, a múlt robbanó virág,
felszabadító könnygáz, őrtornyomban fúriák.

Vélemény, hozzászólás?