Háló

Megtekintve: 23 alkalommal

valaha mi is szépek voltunk (Játék, III/5.)

valaha mi is szépek voltunk
fejünk fölött éppúgy
világított a hold
lábunk alatt
felsírt a fű
s öleltük azt is
ki az utunkba állt
fülünkben ugyanazok a dallamok
szájunkon fájdalmas szavaink íze
tett minket kétkedőkké

a csend éveiben mi
ráfeszültünk
falvak határán a kőkeresztre
borostyánt fontunk
szerelmünk hajába
kedvesen imbolyogtunk
mint patakon a papírcsónakok
most a lidl-be megyünk
s az ajtóban azt mondják
csókolom néni elmúlt hatvanöt

Vélemény, hozzászólás?