Háló

Megtekintve: 22 alkalommal

Lakodalom

Homályos emlék, talán ha tíz éves lehettem.
Egy faluban voltunk, ahol lakodalomra készültek . Egyik unkatestvérem házasodott , már nem tudom, a két fiú közül az egyik, vagy a lány. Apám szerepe annyiból állt, hogy segítsen felállítani a nagy sátrat. Nehezen tudom elképzelni róla, hogy bármilyen fizikai munkában jeleskedett volna, de neki legalább volt szerepe.
Nekem nem volt, illetve én voltam ott a gyerek, aki csak van és figyeltem a felnőtteket. Tökéletesen hoztam a szerepet. Gyerek voltam és figyeltem.
Volt ott egy idős bácsi akit én kedves, idős bácsinak láttam. Volt ott egy fiatalabb bácsi is. Az idősebb ült egy padon és jókedvűen mesélt valamit, ekkor a fiatalabb mögé settenkedett és felemelte a sörösüvegét jelezve ezzel, hogy valamire készül. Mosolygott.A nagy mutatvány annyiból állt, hogy a bácsi segge alá locsolt némi sört, ami átáztatta a nadrágját.
Rövid idő elteltével a bácsi a fenekéhez nyúlt, majd kissé szégyenkező tekintettel mondta, hogy megy haza és elindult.Apám sem nevetett, nem tudom, nevetett-e bárki? Talán.
Nem tudom, a bácsi valaha megtudta-e, hogy nem pisilt be, vagy mindig is tudta, hogy nem, csak kellemetlenül érezte magát és inkább elment. Nem tudok semmit. Homályos emlék.Az egyik férfi már biztosan nem él, talán már a másik sem és nem is kell tudnom. Én voltam a gyerek, ennyiben merült ki a szerepem. Csak azt éreztem, hogy a felnőttek rosszak. Ma is ezt érzem.

/ Bocsánat a vesszőkért, biztos rossz helyen vannak, ma eszembe jutott ez a régi emlékfoszlány és beküldtem/

Vélemény, hozzászólás?