Kavics a cipőben. Hangjáték (Játék, III/6.)
Helyszín: Balaton part. Étterem, parkoló, strand.
Időpont: Déltől éjfélig.
A vendéglő parkolójában ebéd utáni lazulás, szellőzik a gépkocsi, a pár még nem akar indulni. A Férfi pakol a hátsó ülésen, átpakol, visszatesz. A Nő járkál, csikorog a murva a szandál alatt.Kavics megy a talpa alá, próbálja kirázni.
Nő: A rohadt életbe!
Férfi: Szóltál szívem?
Nő: Kirázom a kavicsot. Mutatja a meztelen talpát, fél lábon állva dől a kocsihoz.
Férfi: Poros leszel! Ne dőlj rá! A gázolaj is végigcsorgott éppen ott a tanksapkánál. Menj arrébb! Megfoglak, söpörd le a talpad!
Nő: Hogy lehet az, hogy rendszeresen üzemanyag folt van a kocsin minden tankolás után? Hogy lehet az, hogy soha nem használod a papírtörlőt, csak oda kellene nyúlni érte? Hogy lehet az, hogy sajnálsz egy százast a kútkezelőtől, aki tisztességesen letörölné helyetted? A Férfi éppen nagy lélegzetet vesz a válaszokhoz, leállítaná a méltatlankodást, sejti előbb-utóbb veszekedés lesz. Pincér siet feléjük integetve. A Férfi elébe fut, elengedi a Nőt, az megtántorodva fehér nadrágban végigtörli a kocsi oldalát.
Pincér: Az asztalon felejtették a fényképezőgépet. Maguk ültek az ablak melletti boxban?
Férfi: Igen, hálásan köszönöm, nagyszerű! Messzire utazunk tovább, ha nem hozza utánunk hát lemondhattunk volna róla attól tartok. Igazán köszönöm. A Férfi egy ezrest nyújt a Pincér felé, az elhárítja egy kézmozdulattal és visszafut dolgozni.
Nő: Na, ennek is megvan a véleménye rólunk. Újgazdagék csak úgy elhagynak egy Nikont. Elfogadta a pénzt?
Férfi: Nem. Menjünk vissza, igyunk kávét és akkor megköszönöm. A vendéglőben visszaülnek ugyanabba a boxba.
Nő: Már megköszönted. Dolgozik a rabszolga egész életében majd indokolatlanul szórja az ezreseket.
Férfi: A rabszolgatartóm püföl egész életemben és próbálok hozzá jó képet vágni. Nevet, megsimogatja a nő kezét. Igen, rólad beszélek.
Nő: El vagy tévedve, megint vádaskodással vezeted be, hogy a jövő héten ismét munkahelyváltás következik. Ismerlek.
Férfi: Elvárások mindenütt. Számokat kell hoznom. Összeadható számokat. Sóhajt, a pincért keresi a tekintetével. A Pincér elfoglalt, ebédidő van. Igen, lehet, hogy váltás lesz. A Nő áthajol az asztalon közelről sziszeg.
Nő: Rossz csapatjátékos vagy. Bolondot csinálsz magadból minden szökőévben. Most tényleg nem gáz ez, hogy minden munkahelyen úgy érzed kihasználnak, eltaposnak, földbe döngölnek, és mit is szoktál mondani? Csalódást keltenek?
Férfi: Torzítasz. Semmit nem látsz olyannak, mint amilyen. Én nem joghurtot nyalogatok kamerák előtt órákon át. Integet a Pincérnek, kiderül, hogy a kávét a pultnál kell kérni, a digitális kijelzőn lát majd számot, akkor kész. Jó. Számokat figyelek. Négyjegyű szám lesz. Itt is. Sóhajt.
Nő: Én azért megbecsülöm a nyalogatós munkahelyemet, hátha ismét padlón leszünk.
Férfi: Reménykedem, hogy fejlődsz, változol, de azt tapasztalom lassítod az időt. Még egy szerepet sem kaptál. Megelégszel a reklámokkal. Mire vársz?
Nő: Arra nem is gondolsz, hogy szerény vagyok és alázatos bármilyen munka méltósága iránt?
Férfi: Inkább szenvedély nincs ebben a „munka méltósága” dumában. Állandóan a pénz miatt aggódsz. Évek óta nem hallom a gondolataidat. Írókról, filmekről, szerepekről.
Nő: Még jó, hogy ösztönösen bennem van a gondoskodás és átvészeljük a neked kijáró változásokat. Emelt hangon szótagolja a „te változásaidat”. A Férfi zavartan körbenéz, figyelik-e a vitájukat.
Férf: Te azt mondod gondoskodó én azt mondom eszelős. A Férfi tálcán elhozta a kávét a pultról. Most már egyáltalán nem látni sehol a Pincért. Menjünk. A parkolóban virágoskert előtt állt a kocsi. Fűfélék, levendula, ápolt kert végig a kerítés mellett. A betonkerettől kezdődik a murvával felszórt terület. A Férfi szellőztette a kocsit, kinyitott az ajtókat. A Nő szórakozottan nézte a virágágyást. Elkezdte letépni a levendulát. Csokrot formált.
Férfi: Mit csinálsz? Elfonnyad a hőségben és csak szemetelsz vele a kocsiban.
Nő: Jó illata van. Molyok ellen is jó.
Férfi: Molyok! Életedben nem láttál még molyokat.
Kertész: Kijön a kertből, kezén munkáskesztyű, rajta kötény és szalmakalap. Tudják enyém ez a kert, én gondozom. Nagyon szívesen csinálom. Örömöm lelem benne. Reggel végignézek rajta és visszajön az életkedvem. Levendula virágzáskor kirajzolódik ez a csodás lila vonal végig a parkolót övezve. Neheztelve mondja a Nőnek: De tépje csak meg nyugodtan! Megállt közvetlenül a Nő mellett. Vagy nem gondolja úgy, hogy ez meglopás? Mélyen a Nő szemébe nézett és a vállára tette a kezét, föld szóródott le a kesztyűről a Nő blúzára. A Nő azt hitte bántalmazni fogja. A közelség zavarba hozta, hátra lépett és a Férfibe ütközött.
Férfi: Na, várjunk, várjunk! Kifizetem! Elnézést kérünk. Egy ezrest gyömöszölt a kertész zsebébe.
Nő: Ha letépjük a virágzatot, sűrűbb növésű lesz. Úgy tudom. Próbálta menteni a helyzetét.
Férfi: Hagyd menjünk! Sietünk! Köszönjük és elnézést. Padlógázzal kanyarodott ki a parkolóból, felverte a murvát a csomagtartóig. Vérzik a lábam. A körmöm. Ráléptél amikor a kertész majdnem lekevert egyet. Hátra léptél a lábamra. Be kell kötni, vagy nézd meg, komoly lehet?
Nő: Állj meg! Én vezetek. Kórházba megyünk. Tetanuszt kell kérni, poros a lábad.
A kórházban valóban kapott tetanuszt és a nagy lábujj körmét le kellett venni. A hatalmas kötés éppen csak belefért a papucsába.
Orvos: Nem lesz semmi baj. Majd otthon is mutassa meg sebésznek. Óvja újabb szennyeződéstől. Írok fel fájdalom csillapítót, de valószínű nem lesz rá szükség. A Férfi dühtől szédelegve jutott ki a parkolóba.
Férfi: Nézz rám! Mi ez? Mi ez itt? Hogy nézek Ki? Hétfőn öltönyben kell bemennem,- és? Papucsban?
Nő: Ugyan már! Ez a mániád! Az öltöny! Az IT menedzsment meg majd ott ül kockás ingben!
Férfi: Majd bebicegek pólyával a lábamon és a sajnálkozások, magyarázkodások már előre felhúznak.
Nő: Téged bármikor bármi felhúz, az indulataid féken tartásával bajok vannak. Már nem csodálkozom a munkahelyváltások sorozatán.
Férfi: Azt hiszed összeférhetetlen vagyok?
Nő: Együtt vagyunk összeérhetetlenek! Kiabált a Nő, veszekedésüket már többen is hallgatták a parkolóban.Mint két összeférhetetlen széttartó valóság!
Férfi: Ezt melyik reklámfilmedből idézed?
Nő: Ez az! Ez a te formád! A gúny! A lekicsinylés! Kijátszani ellenem a hivatásom!
Férfi: És te? Nem hogy helyzetbe hoznál, elégedetlen vagy bármit teszek!
Nő: Most jön az, hogy „már rég nem itt kellene tartanom”. Ki tart vissza?
Férfi: Te! Folyamatos teljesítménykényszerben létezek. Ne gyere nekem az állhatatossággal, meg aki lemarad, az kimarad közhellyel!
Nő: Mit csinálsz? A Nő ijedten látta, hogy a Férfi levetkőzik. Meztelenre vetkőzött és a csomagtartóban turkált. Ezt is látták a kocsikhoz igyekvő kórházi látogatók.
Férfi: Hol a fürdő gatyám? Ja, persze, te pakoltál. Két törölközőt is kikeresett. Megyünk a vízhez.
Nő: Kocsival, ne gyalogolj! A Férfi elindult gyalog, a Nő utána futott.
A Férfi bement a vízbe pólyakötéssel együtt. A Nő kihalászta, amikor feldobta a víz.
Nő: Valami megváltozott. Hiszen tavaly még olyan jó volt a nyaralás. Idén meg minden apróságból óriási ribillió lett.
Férfi: Szép aranyhíd hasalt a vízre. De vihar lesz, ködben van Csopak.
Nő: Látom. Villan a viharjelzés. Veled semmit nem lehet megbeszélni, rögtön ordítozol! Oda se figyelsz arra, amit mondok, meg se érted, mi a gondom!
Férfi: Nincs is gondod. Ma is lemegy a Nap.
Nő: Ma is. A problémák elhallgatása nagyon megy neked és sokszor hetekig tartó némaságba burkolózol, már begyakoroltam a kivárást.
Férfi: Szépen süllyed a vízbe.
Nő: Még mindig látom.
Férfi: 25 perc múlva lesz teljesen vége.
Nő: Honnan tudod pontosan?
Férfi: Megnéztem a napkelte, napnyugta időpontokat. Most, hogy megyünk az őszbe.
Nő: Válás? Hogy lesz?
Férfi: Válás? Térjünk rá vissza egy év múlva.
Nő: Remélem hosszú, csendes év lesz.
És kiúsztak a partra.