Megtekintve: 610 alkalommal
Egy marék zab
Kevély, gőgös, önhitt,
Fel nem repít,
Csak lehúz szüntelen,
Morog, mint öreg mozdony
A rozsdás síneken,
Rongyos cipő,
Mely sárba ránt,
Majd beléd törli
Az út porát.
Ez egy új világ:
Elvárások, eszmék, ideálok
Mások.
Hiba, ha így,
Ideállok.
Vagy oda.
Semmi kétség,
Egy kézben volt rég
A kantár és fék,
A szekér egy megszokott úton haladt,
De most
másképp szaladnak a lovak.
Ki az ó világból jött
nem vesztette hitét,
S nem érti ki, miért fél,
De zabért küzd mind, ki él.
Toga
2020.01.30.
T. Gabriella (Toga)
4