Háló

Megtekintve: 68 alkalommal

ennyi(?)

Isten tán az alkonyok borát kortyolva
jutott más dimenzióba mert
ide nem néz le mostanság az biztos
itt hiába serceg a világ időhullám-tere
szigetelve előtte a lét

kint jéghegy reccsen mint a túlvilág zaja
bent kihűlt szobák csöndje feszül falaknak
míg hőszigetelt éjjelekről álmodunk
napszálltakor a por elül

most északon és a másik féltekén
idő kérdése hol mikor és miért
fák lombja ölt lángnyelveket
a millió lélegzetfoltot füst takarja
és csontszirmokkal integet az elmúlás

így leszünk csillagközi szemét
mielőtt minden ajtó becsukódik
s míg Isten tán az alkonyok borát kortyolja
mi még mindig csak imádkozunk

Vélemény, hozzászólás?