Háló

Megtekintve: 24 alkalommal

A jótétemény

A két fura figura más-más irányból érkezett. Egyszerre tértek be ebbe az ócska, jellegtelen külvárosi étkezdébe.
Nem ríttak ki a környezetükből, kopottas ruhájukban munkában megfáradt emberek benyomását keltették.
Az elvegyülés ilyetén módja ugyanis hozzátartozott a munkájukhoz. Őri és Nyírő. Két szegény ördög.
Kiöregedtek és pályát módosítottak, mint oly sokan manapság.
Őrangyalnak álltak. Nyírő most éppen a Szakfelügyelőség megbízásából volt bejáráson.
Elég gond volt az emberekkel, mert sokszor,
vagy mondhatni újra meg újra felelőtlenül minden előzetes terv nélkül fogtak hozzá sorsuk alakításához.
Lényegében csak annyit tudtak, hogy lehetőség szerint boldog szeretett volna lenni mindenki.
De sok-sok érdek ütközött, ezért  az egy közös nevezőt kellett volna megtalálni.
Épp erről faggatta Nyírő, Őrit:

– Kezdje az elején!

– Nohát 1, az már nagyon régen volt. Sokszor inkább párosával, többedmagával,
de arra is volt már példa, hogy szinte feleannyira se.
Persze, a legjobb, ha – mint a furatok helyét – előre meghatározzuk az irányt. Már csak a miheztartás végett is.
Leginkább avégett (vesd össze – “dehát ővégette vót az egész”).
Miheztartás, háztartás, kitartás… Hmm, lárifári! – Bocsánat, kissé elkanyarodtam.
– Most így, a 271-edik után, már jól látható, hogy mikor sűrűsödtek az események,
meg hogy aztán az események sűrűsödésének az esélye hogyan duzzadt, illetve csappant.
Egyszer – úgy a 200 táján – tényleg közel jártunk az összeomláshoz,
mert például a 198 meg a 206 is ellentmondani látszottak egymásnak.
De szerencsére  a fenntartók közbeléptek és fenntartották. Nem lehetünk eléggé hálásak érte!
Sajnos azonban a rendszer azóta is hol megduzzad, hol megcsappan. Így volt ez legutóbb 211-nél is.
Mert két premissza egy okfejtésben nem tehet ugyanolyan distinkciót.
Ez a  szabály a híres “126-os” válság óta. Abban az időben tiltották be a baleseteket a vasúti csomópontokban,
a vattacukrot, a vaklármát, meg a fiatalkorúak általi pocsolyába ugrálást.
Ha világnézetünket új paradigmakezdeménynek sikerül beállítani, akkor már csak
kellőképpen meg kell indokolni és talán sikerre vihetjük. Ennek szellemében nézetek és teóriák, hitek és balhitek,
eszmék és utópiák versengtek szokás szerint egymással a köztudatban, még a 249-es időszakban is.
Ahogyan egyesek mondják: az új reformkor. A Szezamizáció kezdete, ahogyan a korszakot most hívják.
Mert kétségtelen, hogy a szezámmag létező valóság.
Ezt az emberiség számára oly magától értetődő tényt hosszú századokon át elfedték a nélkülözés, a babonák,
a háborúk és az elidegenedés korszakai.
A szezámmag térhódításában és köztudatba kerülésében fontos szerepet játszott,
főként is az elesettek, a lecsúszottak ösztönös útkeresése, bölcsessége.
– Megjegyzem, persze, én is tettem valamit az ügy érdekében.- kuncogott Őry és a zsebére csapott.
Először a sikátorok dalnokai  énekelték meg: “Mi vagyunk a mag, mi vagyunk az élet!”
A szezámmag-érzés afféle underground-mozgalommá vált.
Később felkarolta a sajtó és a média is. Eltökélt híveinek tábora egyre nőtt.
A szezámmag ugyanis mindenkié, miközben nincsenek káros mellékhatásai.
A szezámmag hasznosíthatóságáról doktori disszertációk születtek. Az öltözködésben irányadó trend lett a szezám-minta és szín.
A szerelmesek az éjszakai égbolton feltűnő Szezámútrendszer halvány derengésében fogadtak örök hűséget egymásnak.
A filozófusok tanulmányaikban fejtegették a szezámmag problematikáját,
mint az értékválasztás és az osztálynélküliség releváns példáját.
Végül még az Egyház is engedett a nyomásnak és kijelentette: “Egy a szezámmag mind felett”.

– Szóval, ez a helyzet mostanság – vette át a szót Nyírő. – Az emberiség végre révbe ért.
– Igen, – mondta Őri – végre talán egy kicsit kifújhatjuk magunkat.
Mostanában mintha mozgolódna ugyan valamiféle majonézes szekta, de szerintem nem jelentős.
Érdekes, én régen is mindig szezámmagot ropogtattam szotyi helyett meló közben.
– Nahát, kolléga úr, köszönöm az értékes beszámolóját! Majd csatolom a jelentésemhez.
Akkor most ebédelhetnénk végre. Szezámmagos kacsa megfelel?
– Hát jó, ha nincs más.

Vélemény, hozzászólás?