Háló

Megtekintve: 64 alkalommal

Mínusz tizenegy fok

– Érzed a fenyő illatát?

– Igen, bár náthás vagyok.

– Takarózz be jobban, hideg van.

– Jó. Betakarózom. Még mindig törődsz velem.

– Még mindig. Még mindig szeretlek. (Nevet)

– Szép ez az este.

– Szép. Szenteste.

– Emlékszel, amikor a gyerekek felborították a fát?

– Emlékszem. Nagyon dühös voltál, aztán csak nevettél. Még a könny is kicsordult a szemedből. Béci nem tudta eldönteni, hogy rosszat tett-e, vagy nem, sírjon vagy nevessen.

– Még négyéves se volt.

– Van egy meglepetésem.

– Én már semmin se lepődöm meg.

– De. Ezen meg kell lepődnöd.

– Jó. Meglepődöm. Mi ez?

– Egy üveg pezsgő.

– Meglepődtem. Egy egész üveg?

– Igen.

– Loptad?

– Nem. Vettem.

– Honnan volt rá pénzed?

– Loptam. Szégyelltem is magam.

– Szép az élet!

– Az. Bontsd ki, kérlek.

– Szinte már el is felejtettem, hogyan kell.

– Megisszuk az egészet.

– Meg.

– A gyerekek egészségére.

– A gyerekekére. Meg a mi egészségünkre.

– Ami volt, az már nincs.

– Ne légy ünneprontó!

– Nem vagyok. Pohár van?

– Pohár nincs. Üvegből tud inni, uram?

– Igen. Megpróbálom.

– Csillagos az ég.

– Csillagos. Gyönyörű.

– Az. 


A kukák mellett ott árválkodott a pezsgősüveg. Szinte alig hiányzott belőle. Az idős férfi és nő egymás kezét fogva feküdt a földön. És hideg volt. Nagyon. Mínusz tizenegy fok.

Vélemény, hozzászólás?