Háló

Megtekintve: 74 alkalommal

az agg/ódás/

azt az egyetlen örömöt
kellett volna
tölgyfává válva látni
de ő csak ment tovább a járdán
hátra sem simította a haját
szél cibálta az ingét
és rajta a gombokat
látott fényeket az esőben
ahogy kacsintanak

a kirakatból faszemek
nézték a lökdösődő tömeget
akik boldogan sétáltak haza
s a lámpák alatt titokban
megölelték az üres virágcserepeket
mert egyszer látni vélték a csodát
amikor egy száraz falevél
a budapesti utcán
utánuk integetett

Vélemény, hozzászólás?