Meghitt oázis
Érték-e a leírt szó,
A fennkölt szavak pirulnak-e,
Mikor rájuk veti szemét
A hétköznapi lét,
s a táguló világban
Van e cseppnyi hely,
Meghitt oázis,
Hol elférnek Adyk,
S Radnóti mellett
Feküdhet Kosztolányi,
Van – e olyan, ki miatt
Érdemes várni,
Kihez szólnak a betűk,
S értelmet nyernek a szavak,
Ki kezébe veszi a halhatatlant,
Vagy sutba kerül minden,
Mit elődök hagytak,
S lesz új medre e vad folyamnak?
Hová visz az út,
A gigászi küzdelemben
Ki lesz vétlen áldozat,
Hamut fejére ki szór majd,
S ki törli le megfáradt arcokról
Az út porát, s ki nyújtja kezét,
Menedéket ki ád, hol a vád,
Az önzés mocskát, ki mossa le,
Ha nincs kút, s cseppnyi forrást
Ki nyújt, ha a vándor pihenni tér,
Ha a lélek csendet akar,
Ha vihar bolygatja, sérti partjait,
s kacatjait dobná a Semmibe,
hol lesz a béke szigete?
Csak egy szó, lüktető,
Érti e kínt, s ad vigaszt,
lesz híd, lesz, mi vidít,
s talán lesz, lesz valaki,
*aki fogában tartva
átviszi a Szerelmet a túlsó partra*.
*jelölt sorok:
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. verséből merítve