(Úgy vettem észre-)
Úgy vettem észre, nem vagyunk egymáshoz valók,
mikor irritál téged, ha kimutatom az érzéseimet,
ha lelkes, boldog és felszabadult vagyok.
Ha elszalad velem a ló,
ha elkezdek nagyban gondolkodni,
mint ahogy tanultam is.
Kihoztam belőled amire szükségem volt,
amire vágytam,
s beléd szerettem.
De megtartani nem tudom.
Mert, mintha megijedtél volna tőle.
Visszavonultál magadba.
S elkezdődött a küszködés bennem a boldogság-morzsákért.
De már nincsenek.
Nincsenek morzsák.
S az sincs, aki összeszedje.
Valahogy elsötétült, elszürkült minden,
ha ránk gondolok, lehangolódom.
Ez is igazodás a részemről,
de ez, már nem „belső”.
Rányomta hangulatod magát az enyémre.
Lehengerelt, lezárt, lepecsételt állapotban vagyok,
s nincs rajta erőm, se kedvem változtatni.
Győz a kishitűségem, vagy, a rossz tapasztalat.
Talán az lenne jó, ha többet nem írnál.
Ne bolygassuk egymást.
Lehet, ennyi volt.
Ennyi rendeltetett.
Nincs benne több, kettőnk számára.
Kár erőltetni a kettőnk dolgát.
De biztosan jó volt, jó lesz, ez is valamire.
Hogy megtanuljunk még időben fájdalmak,
düh és harag nélkül lezárni egy kapcsolatot.
Megszerettelek.
Próbáltam e szerint élni, de egyedül nem megy.
Mindig vágytam a szeretetre, miközben nem vettem észre; EZ MÁR AZ!
Minden szeretetből van, hát még, ami él és mozog.
Van, aki nem ismeri fel, nem veszi észre.
Mert ő maga, legbelül, nem érzi.
Én is ilyen voltam sokáig.
Most sok múlik azon, ki bírja tovább a hallgatást.
Aki kettőnk közül az erősebb.
S lehet egyforma erősek vagyunk.
Ha kvázi sakkozunk,
mögötted „Bástya” vagy „Királynő” áll.
Engemet csak egy csikó vagy futó véd.
Szeretném, ha egyszer végre nem én lennék a gyengébb,
ugyanakkor,
szeretném érezni az erődet.
De ez egy csiki-csuki játék így.
Ha nem írsz azért, ha meg írsz azért veszítjük el egymást.
Hacsak nem rendelt mást, számunkra az Úr!
2019.12.16. 10:24