Háló

Megtekintve: 271 alkalommal

Mire megvirrad

Reggelre aszfaltra fagy
a kenyérre dobott apró,

s a kockásra szakadt posztó
alatt sárga patak szalad,
tova korgó álmok izzó-feketén
alszanak, míg dolgozik a fekély…

Ujjak végére telepedett remény
kulcsolja magát az irgalomhoz,
a még néha motozó gondolat
érces-kemény hangot hordoz:

„Csak egy százassal, segít’ne?”

Bort torokhoz emelve,
fény felé fordult,
csillogó szemekkel
ó karácsonyra tekint,

s mint mellette az apró,
az aszfaltra fagy reggelre.

(2014)

Vélemény, hozzászólás?