Megtekintve: 271 alkalommal
Mire megvirrad
Reggelre aszfaltra fagy
a kenyérre dobott apró,
s a kockásra szakadt posztó
alatt sárga patak szalad,
tova korgó álmok izzó-feketén
alszanak, míg dolgozik a fekély…
Ujjak végére telepedett remény
kulcsolja magát az irgalomhoz,
a még néha motozó gondolat
érces-kemény hangot hordoz:
„Csak egy százassal, segít’ne?”
Bort torokhoz emelve,
fény felé fordult,
csillogó szemekkel
ó karácsonyra tekint,
s mint mellette az apró,
az aszfaltra fagy reggelre.
(2014)
Bartha Katalin
8