Agy/hullám
Oly fáradt most minden,
oly nehéz a szó,
a ködbe bújt álmok
valahol messze,
alig látod.
A sistergő szavak
nem hagynak!
Maradj!
Csak lassan ölelj meg,
míg csend lesz idebent!
A hullámok vadul, zizegve
haladnak, a monitor kiakad
a szívverés fölött, de agyban
dől el, mi lesz, hiszed- e?
Tévedés!
Levakarhatatlan méhraj
zsongása költözött a hajhagymák alá!
Kitépni, húzni gyökerestől,
ollóval metszeni,
léket vágni, mint dinnyén,
s köpni ki a magot,
mert csak burjánzik,
hajt ott bent,
“gyökérben” gyökeret,
lopakodik nesztelen,
mikor már nincs mit veszteni,
elereszteni, füled mellett nem lehet,
követ, s követ hord kőre,
hogy heggyé magasulva
omoljon le egyszer,
s marad alatta széttört,
lapított emberi lény,
mi volt,
talán lehetett
kéz, szív, szeretet,
mint kivert kutya,
kucorodna, de veszett,
vesztett,
győztes nem lehet,
mert zsong- bong, zúg-búg
fejében a méhkas!
Hagyj!
Hadd szedjem ki
fullánkjaidat!
Toga
2020.11.11.