Asteria
Zaklatott hajnali ébredés,
fároszként szól a derengés
folyosóján az a pár utolsó szó,
visszhangzó léptek között lehullt
álarcra szálló mélyen kongó
Omnia sziromba omló átirat…
979-1980 lehetett. A csönd éve, vagy az előtt eggyel.
Balázs Fecót meghívtam Szandaszőlősre az ifjúsági klubba. Szerepelt egy listán, és megfizethető volt. Mint akkoriban még, szinte minden.
Olyan csendes, nyugodt a lét.
Ha, talán mégis megbántanál,
Könnyebben folyna a szó.
De most így jó,
Átlagos nap volt, szemerkélt az eső, Garai Kázmérnak nem volt semmihez sem kedve.
Legutóbbi hozzászólások