Asteria
Zaklatott hajnali ébredés,
fároszként szól a derengés
folyosóján az a pár utolsó szó,
visszhangzó léptek között lehullt
álarcra szálló mélyen kongó
Omnia sziromba omló átirat…
madarak
Ha hátrafelé hajtom válladra
fejemet, ajkaim kitárulnak, mint egy
ajtó két szárnya,
Az első és az utolsó benyomás mindig döntő – Balázs Fecó emlékére ( Játék, III./2.)
979-1980 lehetett. A csönd éve, vagy az előtt eggyel.
Balázs Fecót meghívtam Szandaszőlősre az ifjúsági klubba. Szerepelt egy listán, és megfizethető volt. Mint akkoriban még, szinte minden.
Most nehéz írni
Olyan csendes, nyugodt a lét.
Ha, talán mégis megbántanál,
Könnyebben folyna a szó.
De most így jó,
Apróságok 13.
Átlagos nap volt, szemerkélt az eső, Garai Kázmérnak nem volt semmihez sem kedve.
Legutóbbi hozzászólások