Háló

Asteria

Zaklatott hajnali ébredés,
fároszként szól a derengés
folyosóján az a pár utolsó szó,
visszhangzó léptek között lehullt
álarcra szálló mélyen kongó
Omnia sziromba omló átirat…

madarak

Ha hátrafelé hajtom válladra
fejemet, ajkaim kitárulnak, mint egy
ajtó két szárnya,

Magas-low

Magamra húzom lassan a néma éjszakát,
míg a kormos sötét pokróca be nem ránt.