Háló

Megtekintve: 41 alkalommal

Majdnem

A szavai olyanok voltak, mint az elpattanó buborékfólia hangja, legalább is a fejemben:

“Fiacskám, te sem szolgálhatsz két Istent!”

Baszdmeg, tényleg nem. Ezzel ki is duranntotta a morális buborékomat a kiöregedett párbajhős, aki
ugyan sosem járt a vadnyugaton, de mégis voltak elképzelései arról, hogy a vadnyugatnak hogyan is kéne működnie.

Az eddig nagy odafigyeléssel őrzött intellenktuális gumiépítményem, amelynek célja tulajdonképpen annyi volt, hogy Ferenc
megmaradjon Ferencnek, rugalmassága ellenére is kidurrant. Be kellett látnom, Ferenc innentől kezdve már nem lehet egyszerűen csak egy Ferenc, oldalt kell választania, ki kell mondania végre, hogy mostantól jobbra vagy balra áll.

“Nincs olyan, hogy relatív öcsi. Nincs olyan, hogy picit megvizsgáljuk innen, picit onnan és akkor majd utána szépen beállunk középre. Maximum a faszom, aranyapám. Értsd meg, baszdmeg, hogy nincs olyan, hogy semleges. Hazugság, hogy ezen a vidéken lesz még Svájc!”

A kör, ami eddig a fejemben körbe-körbe járt hirtelen spirállá változott. Mindegy, hogy felfelé vagy lefelé tartóvá, de spirállá ergo kizökkentem, melynek hatására a nagy reveláció roham tempóban igyekezett a felszínre törni, ott volt már a nyelvem hegyén, hogy én akkor most jobbos vagy balos leszek megmásíthatatlanul, örökre, de ekkor közbeszólt a korábban elfogyasztott mexikói bab, melyre rákontrázott a hajnali részegség.

Mielőtt kimondtam volna a tutit, beszartam. Mielőtt végérvényesen elkötelezhettem volna magam, beszartam és
azt vettem észre, hogy nem tudok másra gondolni, csak arra, hogyan szerzek most itt a semmi közepén egy tiszta alsógatyát.

A tanulság,hogy ilyen ravasz trükkökkel dolgozik Isten.

Azóta is úgy érzem magam, mint azok, akik fel akarták építeni Bábel tornyát.

Öröm az ürömben, hogy arról a toronyról azt tartják, jobb, hogy nem sikerült.

2020.12.07

Vélemény, hozzászólás?