Balázs Fecó emlékére ( Játék, III./1.)
980 nyarán egy fa tetején ült Peti, meg az Anna. Olcsó almabort ittak előtte.
Nem várunk rád
Halad az idő,vasfoga rág,tág a világ,de sok csupasz ág,meztelen kéztépkedi,irtja a gyomot,míg egy másik,különb kacsómuzeális, fakótettként éli meg.A sereg halad,s tapad az üvegre,sóhajtást se hall,csak mered a falmásik oldalán,s a malomban őröltlisztre néz,vízi hajtás,ócska, kész. A súlyos aggodalompartra vet.Haladj!Fogva az ősit,teremts!Egy rozzant kalyibapárja a jónak?A haladásnak nyiss ajtókat!Döngess kaput!Lőcsös szekérrel érd el Budát,s haladja szivárványon át!Nem várunk Rád! Toga2020.12. 01.
Majdnem
A szavai olyanok voltak, mint az elpattanó buborékfólia hangja, legalább is a fejemben:
Géza
Nekem elegem van Gézából.
Amikor baja van, ír, ha nincs, akkor nem ír.
Néha próbálkozom, amikor szomorú vagyok.
Társas(nem)játék
Imbolyognak a falak
Én meg bennük bolyongok
Még keresem a helyem
Ha meglesz itt sem vagyok
Legutóbbi hozzászólások