Megtekintve: 630 alkalommal
Szeptember végén
Még zöld a határ,
nap süt odakinn,
mégis didergek
idebenn.
Drogom a dicséret,
elfogyni látszik,
e pofozógép,
már oly idegen.
Kérdezem magamtól:
Ennyi az egész?
Ugyanazt a hibát követem el?
Megállok, letérek utamról,
ha elfogy az útszéli jel?
Lesz-e még erőm,
indulni újra,
új célok vonzása felé,
vagy kidob nékem a mechanika,
mint régen, nyár végén,
valamit, estefelé?
Borongós kedvem,
ha enyhülni látszik,
pofámra félmosolyt csal,
mit érzek, eszembe mászik,
nem tudom: Mit akar?
Mit akarsz kedvem?
Mért bujkálsz előlem,
hisz tudhatod már:
Új célt találni,
a mérget kihányni,
nem is parányi feladat vár.
Nem egy nap, nem kettő,
csak győzze a teremtő
kivárni annyiszor,
míg belém, új erő száll.
Senki-földje, 2016.Szeptember 29.
Vezsenyi Ildikó
6