Filmajánló, Hölgy aranyban
A Hölgy aranyban (2015) című filmet azért néztem meg, mert a II.VH 75. évfordulóján Sebastian Kurz arról beszélt, hogy Ausztria nem csak átélte, de részben felelős is a háborúért. A film a náci műkincs lopásokra épül, konkrétan Klimt azonos című festményének eltulajdonításáról és a visszaszerzés körüli igazságszolgáltatás anomáliáiról szól. Nem is annyira a megaláztatás tűrésének pszichológiája gondolkodtatott el, – erről eredeti dokumentumokat bevágott a rendező. Inkább a döntés, a döntési helyzetek pszichológiája, mind személyes, mind törvényhozási szinten. A döntésekben egzisztenciánk egésze válik valóságossá, olyan mintha újra és újra magunkat választanánk, megerősítenénk magunkat abban, akik vagyunk, hogy identitásunkat veszélyeztető körülmények ne uralkodhassanak felettünk. Veszélyeztetett identitást mindenki átél életében legalább egyszer, nem kell hozzá háború, baj ott van, mint a filmben is, amikor társadalmasítják.
