Vaktában
Nem ott landoltak a mocskos szavak,
honnan indult a járat,
egy másik légi folyosón keresztbe tett szálak
felett szálltam, vagy csak raktam a lábam,
egyre egy, s nem haladtam semmit,
csak fuldokolva, mint spirálba került
pilóta, örvénylett bennem
a hely, hová vitt e gépezet,
s a katapult csatja rég hibás,
mint egy levert lázadás,
eleve elrendeltetett,
sorsszerű, ernyő nélküli ugrásra nem elég még
a légcsavarban ragadt poros szövet,
csak szöget üt fejembe,
mint jól menő gondolat,
hogy egy percre feledjem a gondokat,
de a tartályban zavaros lére,
a kerozin fortyogó hevére,
gyufát ad, s pattan a test,
a nyelv nem ereszt,
s mint vaktában lövöldöző seriff,
koltját a tömegre tartva
pusztít, és öl,
majd a lengőajtót zárja,
s kap visszakézből dühöt,
mely már sajátja.
Toga
2020.11.06.