Háló

Megtekintve: 15 alkalommal

tudom… de már nem számít



a dróton ültek a visszaolvasható
mondatok sorban egymás mellett
a fény csenben visszanézett
de már nem látott semmi hegyeset
kopogtattak
nem mentem ki
dörömböltek
nem érdekelt
a dróton lassan halkan összeolvadt
a két évszak ami még megmaradt
mindkettő tél volt
az egyik hideg
a másik szintén
az egyik sötét
a másik meg a dróttól nem látszott
és élettelen
és lélektelen
és méregetem
és kérlelhetem
a dróton közben minden csendes
megint öregebb lett az egész
felhígítom
elkeverem
ami marad
lereszelem
a fény ott maradt megint végleg
hiába nem láthatott többet
minden mondat félbeszakadt
és leszállt csendben a drót alatt

Vélemény, hozzászólás?