Háló

Megtekintve: 28 alkalommal

párajelek

istentelen vérnyomás
dúl eremben
érted
fűzöld elmúlás vagy nekem
mert nélküled nincs tovább
eléd borulnak tenyeremről a
hegyek
göröngyönként
hordtam össze neked
ezt a sok virágot
füvet mind neked adom
szórd rám majd
mikor pátoszos
nagy versem kihűl ajkadon
márványujjaim csatold le
nyakadról
homlokod mögül vasaltasd
ki ráncaim
kilincsedről lúggal mard le
ujjnyomom

nem tudom
hol hagytam még nyomot
aligha véstek mélyre benned
az évek
ó tizenöt éve ismerem a magányt veled
lásd mindig visszatérek
felmondalak mint egy leckét
megimádkozlak
mindenféle isteneknek
szerelmemmel törlöm fel
apró fürdőszobád
tükrödön a lehelet
s illanó párajelek
izmaid szögletében picinyke
hab-pattanás
míg magadról lemosod a vonatok
szagát
az emberek szagát
engem is

Vélemény, hozzászólás?