Háló

Megtekintve: 40 alkalommal

Fekete ünnep

“Magából
lehetett volna bármi…”
És táncoló székek
és fogyó kenyér
az asztalon.

Csak menni,
menni, meg nem állni!

Ugrásnak feszült
nyugalom a kereszt;
templom-ékes lobogója.
A múlt nem ereszt:
“lehetett volna bármi”
valaha,
mint gyerek,
anyaöl-békében
fakadva
angyal-dalra.

Ám mennyből, óh’
pokolra visz az út:
“lehetett volna”
másban bízni…
(hisz’ isten olcsó.)
Ám a fejfákon nyugvó
fenyő-koszorút
csak a tavalyi hó
folt-mocska díszíti.

Kocka-vánkosa
a térnek
nyújt éji
menedéket:
s fekete az ünnep,
csak gondolásnyi.

Forralt bor bíbor
fodrain omolva
lomha illat-szanitécek,
fakuló nyomukban
koszlott szalma
száll ma,
míg lélek-élek árnya
bódultan hever el
irgalmat hálni;
rajta ó gonddal hajtogatott
újságpapír-kegyelet a
“Magából lehetett,
lehetett volna
bármi”…

Vélemény, hozzászólás?